A "lovacskázást" már bármikor, minden gyermek örül, ha legalább megsimogathat egy lovat/pónit. Nem preferálják sehol (nyilván, mert veszélyes), de 2 éves kortól már lehet egy gyermeket lovon vezetgetni (ha már biztonsággal tud ülni, kapaszkodni). Rendkívül jó élettani hatása van, javul az egyensúlyérzék, mozgáskoordináció, lazulnak az ízületek, gerincferdülés rövid idő alatt hatékonyan javítható, bármilyen feladat végrehajtása nélkül.

5-6 éves kor körül lehet elkezdeni futószáron a gyakorlatokat, ez fejlettségi szinttől és a lovaglás rendszerességétől függően változó eredménnyel várható fejlődés.

VIiszont felnőttként sem késő elkezdeni! Ugyanaz érvényes, amíg tud ülni és kapaszkodni az ember sosem késő! 2 hetven év körüli lovasasom rendszeresen vesz részt tereplovagláson. :)

Fejvédő használata mindenképp javasolt és szükséges!!! Vannak ingyenes "lovardai kölcsönkobakjaink". Elsőre megteszi bármilyen típus, akár biciklis, síelős, a lényeg a biztonság. Jól képzett lovaink vannak, de még a legkezesebb ló is megijedhet, megbotolhat.

Szűk, hosszú szárú nadrág sem árt, esetleg farmer, hogy lovaglás után ne kék-lila foltokkal térjünk haza, amit a kengyelszíj okozhat (becsípi a bőrt, nadrágszárat, ahogy mozgunk). Javasolt a sötétebb színű nadrág, mert mindenképpen koszos lesz. A nadrág alá, vagy fölé húzott vastag térdzokni is véd a kengyelszíj okozta lila csíkok ellen.

Zárt cipő viselése rendkívül fontos. A lovak körül hamar koszos lesz a láb papucsban, de ami lényegesebb, ha véletlenül rálép a ló az emberre, a zárt cipő jobban védi a lábat.

Hidegben fontos a réteges öltözködés, kesztyű, a lovaknál mindig hidegebb van, mint a házak között.

A hosszú hajat javasolt összefogni, egyrészt, mert balesetveszélyes, másrészt össze is gubandolódik egy szelesebb napon.

Ha a rendszeres lovaglás mellett döntünk érdemes beruházni rendes lovaglófelszerelésekre.

Az alap felszerelés:

kobak (10 000 - 20 000 Ft)

lovaglónadrág (3000 - 15 000 Ft)

lábszárvédő (hopilett, chaps) / csizma (4000 -10 000 Ft)

esetleg kesztyű, gerincvédő.

Motorosok mondása, de szerintem erre a sportra is igaz lehet: "Annyit érünk, amennyit a sisak" - esetünkben kobak, de lényeg ugyanaz, ezen nem szabad spórolni, hiszen életet menthet! Elég ha csak megbotlik a ló és a lovasa leesik és ott egy kő...és nem a ló hibája lesz.

Alap esetben igen, sőt, személy szerint fontosnak tartom, hiszen a lovaglás nem csak a lóra szálláskor kezdődik. A megbeszélt időpontban találkozunk a karámnál és együtt hozzuk ki a lovat, együtt pucoljuk meg, együtt nyergeljük fel - de legalábbis a lovas is jelen van, ha érdemben még nem is tud segédkezni. Így szépen lassan, szinte észrevétlenül ívódik be a tudás. Kisgyermekek esetében is előnyt jelent majd ez a fajta tapasztalat.

Sokszor talán kellemetlen érzést kelt az emberben, de elkerülhetetlen kérdés. Mindenki saját felelősségére vállalja a lovaglást, 18 éven aluliak esetében a szülőre hárul ez a feladat, akkor is, ha az eseménynél nincs jelen. Aki fontosnak tartja (én javaslom!) érdemes külön baleset biztosítást kötni ha a lovaglást választjuk hobbinknak. Tudni kell, hogy a lovaglás veszélyes sport. Legjobb tudásunk szerint gondoskodunk a lovak, szerszámok, felszerelések épségéről, megfelelő ló-lovas összepárosításról, de ennek ellenére elkerülhetetlen egy-egy baleset, lóról esés.