Gimnáziumi tanuló, lószerető
Lovas életemet, mint sokan mások, én is azzal kezdtem, hogy léptem két kört egy pónin a voltizsba kapaszkodva, miközben apukám oldalról tartott, le ne csusszanjak. Szerencsére most már apukám nélkül is biztonságban érzem magamat a nyeregben, és ezt a tudásomat és az elmúlt tíz évben szerzett tapasztalataimat nagyon szívesen adom át kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Fontosnak tartom, hogy a lovasaim a tempós fejlődésük mellett biztos alapokat tudjanak elsajátítani. A lovarda, mind az összes munkájával együtt számomra mindig örömöt és nyugalmat hoz.