Rólunk

Kis társaságunk alapvetően a lovakra, a ló-, és természetszeretetre épül. Igazából nem is mint lovarda működünk, hiszen nincs pályánk, lovászunk, edzőnk, főnökünk. Tulajdonképpen saját területünk sincs, csak "bérelt", ahol a lovaink lehetnek. Nem akartuk a lovaglást profitért csinálni. Egyszerűen csak hobbi volt.

 

Mivel 3 éves korom óta imádom a lovakat, 7 éves korom óta pedig rendszeresen lovak között vagyok nem volt kérdés, hogy egyszer saját lovat is szeretnék. Olyat, ami csak az enyém. Nem akartam bértartásba adni, hiszen pont a napi kapcsolat az, amire vágyom, és ami szerintem igazán bensőségessé teheti a ló és ember kapcsolatát (többek között persze). Érettségi és egy idegenforgalmi suli után nekikezdtem A Georgikon Kar Ménesgazda szakának, ahol első évfolyamként kb. 30-an végeztünk, mondhatni családias volt a hangulat. :) Most már talán elég tudásom és tapasztalatom lett saját lovat tartani.

Nagyjából a záróvizsgákkal egyidőben került hozzám az ügetőről Nótafa, alias Nina, amolyan első igazi lóként (13 évesen volt már egy csikóm, akivel együtt nőttünk fel, de inkább ő a fejemre). Úgy vettük, hogy nem lehet más lóval összetenni, mert kimenekül a karámból. Ehhez képest másnap már bent volt a szomszéd tulajdonos lovai közt...

Akkor kell egy társ. Ő lett Dalma, egy arab félvér, aki egy lovardából került hozzánk, hogy nyugdíjas éveit már kíméletesen, szép tágas legelőn tölthesse.

De nem hagyott nyugodni egy gondolat: mindig is egy pónit szerettem volna, hiszen az olyan kicsi, haza lehet vinni, alig eszik, lehet abajgatni, meg egyébként is olyan cuki. :) "Eggyel több vagy kevesebb már mindegy" alapon. Így 2 évesen megvettük Bellát (eredetileg Brigi), a Welsh pónit. Gyönyörű kék szemei vannak, pedig semmilyen fehér folt nem nyúlt rá a szemére, hogy ettől legyen pigment hiányos, ő így sikerült. Sokan azt hiszik, hogy beteg, pedig egyszerűen csak ritka. Sokak szerint morbid, ijesztő, van akinek pedig nagyon tetszik - megosztó. Szerintem szééép! :) Nem mellesleg formás is, nem az a tipikus zömök póni, ő már egy modernebb típus. A Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete által rendezett teljesítményvizsgán sikerrel szerepelt, ezáltal hozzájárul majd a hazai Welsh póni állomány javításához is.

A legkisebb csapattag Veronic, a Shetland póni. Ő érdekes úton-módon került hozzánk: volt egy eladó motorom, amit nem igen tudtam eladni árában, és félig-meddig viccből, de meghirdettem, hogy "lóra/pónira cserélhető" - így még azon a hétvégén sor került a cserére. Kicsit féltem, hogy a nagy lovak közé hogyan fog beilleszkedni, de "kicsi a bors..." becsülettel megvédte magát, sőt, nem is lett utolsó a rangsorban! Sikerült teljesen alkalmazkodnia, így idővel a gonosz kis póniból egy aranyos, kedves, türelmes, gyerekszerető kis paci lett.

Mivel a "ménesünk" javarésze nyugdíjas vagy kis méretű, még egy utolsó ló vásárlására szántuk el magunkat. Gyerekkorom óta kedvencem a Haflingi fajtájú ló, ezért most már csak "ez" hiányzott a gyűjteményből. Ő lett Zénó. Csak annyit mondhatok róla, hogy a lelki világa bonyolult. Rettentő okos, hamar megtanulja a jó és rossz szokásokat is, következetesen kell vele bánni, de gyönyörű. Lovaglása tapasztaltabb kezeket igényel, de ha megtalálja lovasával a közös hangot, akkor felejthetetlen élményt nyújt!

Végül pedig csak úgy "lett" Zora, Nina csikója. Igazi szerelemgyerek, akit a szomszéd csődörrel sikerült "összehoznia". Sokáig nem is sejtettük, hogy Nina vemhes, aztán már mindegy volt. Aggódtam, hogy milyen csikó lesz, mert a papa egy nagyobb méretű tarka póni, de a telivér vonal erősen érződik a csikóban szerencsére. :) Szép jegytelen pej kis kancacsikó, aki első saját csikó lévén valószínüleg már élete végéig nálunk marad... És nagyon szurkolunk, hogy nőjjön nagyra! :)

Ilyen kacifántos módon lettem én lógyűjtő, egy miniménes büszke tulajdonosa... :)

A mi látogatóink

Látogatóinkban mindig van valami, ami közös: a lószeretet. Ez az, ami összeköt minket, ez az alap, amire "építkezhetünk". Nem számít a kor, nem számít a státusz, nem számít a tapasztalat, azért vagyunk, hogy tanuljunk egymástól. Remélem ennek szellemében kellemes időt tölthetünk együtt! :)

Köszönetnyilvánítás

Itt szeretném megköszönni páromnak, családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek, hogy lehetővé teszik azt, hogy minden nap az álmomat élhessem!

Párom Florek Zoltán, aki kitart és még szeretni is tud eme lófanatizmus ellenére is, sőt még támogat is benne.

A családomnak azért, mert nap, mint nap segítenek, ha nem is közvetlenül a lovak mellett, de minden másban, hogy a hobbim és az életem teljesebbnek érezhessem.

Barátaim és ismerőseim sokan vannak, de kevesebb, akit igazán annak tartok, ők úgyis tudják, hogy hálás vagyok a segítségükért, de bátran fordulhatnak hozzám ők is, ha szükségük van rám.

Ellenségeim pedig biztos vannak, de ők adnak erőt ahhoz, hogy tudom jól csinálom, hiszen irígyek arra amit csinálok vagy elértem! :)

Végül, de mégiscsak a legfontosabb: köszönettel tartozom minden egyes lovasomnak, hiszen ők ezzel támogatnak, hogy jönnek hozzám lovagolni! Ennek megfelelően igyekszem én is a legjobb tudásom nyújtani Nekik.